SZABADON GYILKOLNI 4. RÉSZ 2008 február 16 – szombat, 13:01 L88 Az előzőekben megtárgyaltuk, hogy a globalizációban érdekelt gazdasági és politikai elitnek célja az indirekt népirtás, és ezen keresztül a liberális gazdasági rendszer fenntartása, mivel ez a fajta gazdaságpolitika nem képes ennyi embert eltartani a Földön. C s a t h Magdolna egyetemi tanár fordításában jelent meg a csak külföldön (ott is méregdrágán!) kapható kötet magyarnyelvű fordítása. Ennek rövidített (szerkesztett) változatát olvashatják itt Önök. Hazánk kistérségeiben és régióiban mindössze a terület 13%-a tartozik a kiugróan fejlődő országrészek közé – ezeken a területeken az ország mindössze 17%-a él. A területek 38%-a, illetve a falvak 36%-a ellenben a krízishelyzetű települések közé tartozik, ahol viszont a lakosság közel 30%-a lakik. Közel 600 000 ember pedig gettósodó falusi településeken tengeti napjait. A kormány célja, hogy nincstelen, erkölcsileg, fizikailag legyengült városi tömeg jöjjön létre, hiszen ők megvásárolhatók, és könnyen befolyásolhatók.

Az emberek nagyrésze már így is a városokba kényszerül munkába járni, mert a falvakban nem találnak megélhetési forrást. Ezenkívül ha megnézzük a koalíció jelenlegi intézkedéseit, a vasúti vonalak bezárását, a buszok járatainak csökkentését, akkor jól láthatjuk, hogy közvetve bár, de mégis rákényszerítik az embereket az otthonuk elhagyására és a várostól való közvetlen függésre. Azt pedig pszichológiai kutatások is kimutatták, hogy minél távolabb van a munkahely az otthontól, annál frusztráltabb és feszültségektől terheltebb lesz az emberek élete. Egészségügyi intézmények leépítése a szegény országokban, kórháziágy-csökkentés, és orvosok számának csökkentése, egészségügy-privatizáció: 2006-tól kezdve a Gyurcsány-kormány nekilátott az eü. privatizációjának. Hangzatosan “rendrakás”-nak nevezték el ezt a folyamatot. Egyrészt a gyógyítók első és legfontosabb bázisára, a háziorvosokra helyeztek olyan terhet, hogy egy háziorvosi rendelés már titkári robottá degradálódott a rengeteg papírmunka és az állandóan a kapukban leskelődő ellenőrzések miatt. Ezért aztán a családorvosok nem tudják ellátni a területükön levő betegeket. Az orvosok létszámának csökkenését pedig azzal érik el, hogy a végzett doktorok 60-70%-a külföldre kíván menni dolgozni, miközben minden szakterületen komoly fennakadások vannak. A reformnak hívott mészárszéken pedig rettegő betegek bíznak abban, hogy időben szakellátásra kerülnek. (Koszorúér-műtétre várók esetében pl. 2-3 év is lehet a várakozás ideje!) A kormány jó eséllyel bízhat abban, hogy ezeknek a betegeknek jórésze el sem jut a műtétig, mert meghal. Január 1-től életbe lépett a mentés és a betegszállítás szétválasztása, amely azonnali káoszba torkollt.

Fontos megemlíteni, hogy a fejlett országok csodájára jártak a Magyar Országos Mentőszolgálatnak, mert sehol a világon nem volt ilyen jól összehangolt rendszer a betegszállítás és a mentés között. Differenciált beteggyógyítás; azokra koncentrálni, akik tudnak fizetni. Ez a tervük, az egyik leghatásosabb, még nem lépett érvénybe. Amennyiben sikerül mégis keresztülvinni ezt az elképzelést (a magyar országgyűlés II. 11-én már meg is szavazta! cj), úgy a magyar társadalom eddigi élete egyik legsúlyosabb problémája elé néz, ami akkora, hogy kártékony hatásai előre jelezhetetlenek. De mivel tudjuk, hogy a cél a népesség csökkentése, ezért képzelőerőnket igénybe véve láthatjuk a veszély súlyosságát. Az Európa Unió maga nyilatkoztatta ki, hogy a Kárpát-medencében 7 millió magyar lenne ideális. Jelenleg 10 millióan vagyunk. Ki lesz az a 3 millió, aki 2020-ig az életét adja a globális nagyvállalatokért és a Gyurcsány-rezsimért? Ön? Vagy az addigra megöregedő gyermeke? Netán a meg sem született unokája? A gyógyszerárak erőteljes növelése; így a szegények, köztük a nyugdíjasok csak nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak hozzá a számukra szükséges gyógyszerekhez. Ebben a fejezetben a Demokratában közölt írás (Csath Magdolna fordításában) leírja, hogy hála az inflációval egyidejűleg egyébként is meghirdetett komoly áremeléseknek, a gyógyszerek árai lényegesen, mégpedig több mint 30%-kal emelkedtek! Ez minden beteg emberre hatalmas anyagi terhet rak. Ezenkívül a betegvizsgálatokra szánt keret jelentősen csökkent, míg a vizsgálatok várakozási ideje sokszorosára nőtt. A kényszerben levő orvos, ha már vizsgálni nem tud, egyet tehet: gyógyszert ír fel! Vagyis gyakran csupán a szerencse dönti el, hogy a beteg a megfelelő gyógyszert kapja-e a betegségére, amiben szenved. A gyógyszerek sokszor csak a tüneteket kezelik, és ebből kifolyólag az igazi betegséget még mélyebbre nyomják. Talán emlékszünk még H o r v á t h Ágnes kijelentésére: “…a gyerek a gyógyszertől gyógyul, nem a jó levegőtől.” De az AIDS és a tuberkolózis terjedése is jól segíti a népességcsökkentési terv végrehajtását. Magyarországon alig vannak felvilágosító programok. A tbc-szűrés pedig csak elvétve kötelező. Hazánk már az élmezőnyben jár Európában a tbc-megbetegedéseket illetően. A drogok legalizálása, avagy: ha valaki drogtól akar meghalni, miért akadályozzuk meg ebben? Az SZDSZ könnyűdrog-legalizáló programja szerencsére elutasításra talált. Valószinüleg – más formában később még megpróbálják ezt a kérdést is visszacsempészni. (Gondoljunk csak az SZDSZ-beli Kendermag Egyesületre). Miközben valamennyi nyugati országban belátták a drogok engedélyezéséből eredő hatalmas méretű kártételt, nálunk erre fittyet hányva gyakran hallgatólagosan “félrepillantanak” a probléma láttán. Környezetszennyezés, levegőszennyezés: A globalizáció hatásai az ezt vizsgáló tudósok szerint hazánkat jelentős mértékben sújtják. A vizsgálatok alapján a Kisalföld területe elsivatagosodik, az ott élő emberek még nem tudják, hogy onnan nekik nemsokára menniük kellene. De hova, merre menjenek? Jelenleg már most! – 40 millió környezeti menekült ember van, számuk 2050-re pedig meghaladja majd a 150 milliót! Ebből járványok, etnikai villongások fognak kialakulni, amelyek nem kerülik el hazánkat sem. A környezetvédelmi “ESTI MESE” pedig a legjobb lehetőség hatalmas vagyonra szert tenni. Ez az ipar a pénzmosás csúcsai közé tartozó ágazat. Miért? Mert a költségvetésből súlyos milliárdokat lehet ezen a címen kihasítani. Az így megszerzett közpénzeket pedig arra költik, amire csak akarják, mert a környezetvédelmi eredményeket szinte lehetetlen kézzelfoghatóvá, láthatóvá tenni. Az már említésre sem méltó, hogy a Gyurcsány-kormány nemsokára befejezi már a magyar vízkészletek külföldi kézbe adását. (E sorok írója 30 évet dolgozott az egyik budapesti közmű vállalatnál, állítja, hogy Budapest szennyvizeinek mintegy 70-80%-a ma is tisztítatlanul ömlik a Dunába!) Közben pedig szép lassan csökken az átlag-életkor, és növekszik az egészségileg legyengült populáció. Eközben leplezetlenül hangsúlyozzák, hogy elöregszik a társadalom. Ki tartja el a leendő nyugdíjasokat? Az a fiatalság, aki a jelenlegi diktatórikus rezsim szárnyai alatt nő fel? Nem kell aggódni! – a fent felsoroltak észrevétlenül rendezik majd ezt a kérdést is.

One Response to “Globalizáció, vagy amit akartok”